Habár az elmúlt hetekben, hónapokban a média középpontjában az uniós pénzek visszatartása, Magyarország Európai Parlament által történő elítélése és demokrácia megkérdőjelezése játszott főszerepet, érdemes egyet hátra lépni és megvizsgálni, kire is számíthat a következő időszakban a magyar kormány nemzetközi téren, avagy teljes elszigetelődés várható?
Az egyik legfontosabb, az a V4-ek újbóli egymásra találásának lehetősége. Miközben az ukrán-orosz háború miatt rég nem látott mélységekbe zuhant a lengyel-magyar kapcsolat (nyilván ennek történelmi kontextusba való helyezése elengedhetetlen ahhoz, hogy tisztán lássuk a miérteket), repedéseket láthattunk a V4-ek együttműködésén. Ezt a repedést „sikerült” az Európai Uniónak elkezdeni foltozgatnia anélkül, hogy ez valós célja lett volna. A hónapok óta tartó jogállamisági viták, és ezzel párhuzamosan a pénzek visszatartása nem csak Magyarországot érinti, de Lengyelország is rendszeresen összetűzésbe kerül emiatt az Unióval. Ahhoz, hogy ezen országok érvényesíteni tudják akaratukat, mielőbbi újabb összefogás kell, amivel a két ország vezetői is egyetértenek, az elmúlt két hétben egyre több pozitív nyilatkozat érkezik lengyel részről is, miszerint vissza kell térni a korábbi együttműködéshez. Nem utolsó szempont, hogy a V4 országok lakosságszáma az Európai Unió lakosságának 15%-át teszi ki, ami nem elhanyagolható arány. Habár a cseh és szlovák viszonyok az elmúlt időszak választásait követően kissé elhidegültek, tekintettel arra, hogy a V4-ek zászlóshajója a lengyel-magyar tengely, ezen kapcsolat megerősítése elengedhetetlen és elsődleges megoldásra vár.
Az Európai Unióval folytatott vita nem csak a V4-ek erősödéséhez járult hozzá, hanem horvát oldalról is jelentős kiállást és támogatást kapott a magyar kormány. Zoran Milanovic, horvát államfő a héten állt ki az uniós források megvonása ellen, mondván, elsőként fog harcolni azért, hogy Magyarországgal ezt ne lehessen megtenni.
Az elmúlt egy hónap egyik legmeglepőbb fordulata azonban Svédországban történt, ahol a jobboldal alakíthat kormányt a szeptemberi választásokat követően. A jobboldal győzelmében jelentős szerepet játszott a migráció elutasítására, illetve a közbiztonság megerősítésére épülő kampány, melynek következtében hosszabb távon komolyabb együttműködés is kialakulhat a magyar és a svéd fél között. Svéd politológusok szerint történelmi fordulatról van szó, ugyanis a jobboldal kormányra kerülésével (főként, hogy ennek a jobboldali tömbnek tagja a Svéd Demokrata Párt is) leépítésre kerülhetnek a liberális értékek, és helyette több pénz juthat a rendfenntartásra, közbiztonság stabilizálására. Mindemellett a közmédia átszervezését is célként tűzte ki a jobboldal, így nem zárható ki, hogy a következő időszakban egész Svédországban gyökeres fordulat állhat be, mely politikai átalakulás a jelenlegi magyar kormányhoz igencsak közel állhat. Ezzel hosszú idő után a skandináv országok között is szövetségest találhat magának a Fidesz a következő időszakban.
A svéd választásokat követően szeptember végén Olaszországban is kedvezően alakultak a választás eredményei a magyar jobboldal szempontjából – még jobban is, mint az északi országban. A jobboldal előre jelzett győzelme beigazolódott, így Giorgia Meloni vezetésével egy olyan hölgy alakíthat kormányt, akinek híresen jó kapcsolata van Orbánnal – a kampány során ezzel többször is támadták. Meloni koalíciójában szerepel még Matteo Salvini is, aki szintén évek óta jó barátságot ápol a magyar kormánnyal. Csak úgy, mint Svédországban, a migráció elleni kampány, a közbiztonság megerősítése, illetve a gazdaság talpra állításának felvázolása magabiztos győzelmet hozott, így 2011 után újabb jobboldali kormánya lesz Olaszországnak. A Fidesz szempontjából különösen főnyeremény ez, hiszen mind Meloni, mind Salvini többször állt már ki európai színtéren a magyar és a lengyel kormány mellett, mindemellett egy 60 milliós országról beszélünk, így a következő időszakban Olaszország lehet Orbán legfőbb szövetsége. Erejét és befolyását tekintve talán az elmúlt 12 évben nem volt ennyire közvetlen és erős szövetségese a magyar jobboldalnak Európában, mint most az olaszok lehetnek.
Október 2-án Bulgáriában is választásokat tartanak, ahol a legfrissebb felmérések alapján a GERB 26%-on állva, 7 ponttal vezet, mely megint csak kedvezően hathat a magyar jobboldalnak, hiszen a párt vezetője Boyko Borisov, aki korábban is jó kapcsolatot ápolt már Orbánnal, így Szerbia után további szövetségeseket találhat a magyar kormányfő a Balkánon.
Mindemellett megemlítendőek még az Amerikában zajló félidős választások, ahol a jelenlegi felmérések szerint szintén jobboldali, republikánus győzelem várható, nehéz helyzetbe hozva ezzel az amúgy sem túlzottan magabiztos Biden-adminisztrációt. Egy valós republikánus siker még nagyobb löketet adhat a 2024-es amerikai elnökválasztásra a jobboldalnak, mely jelen közvéleménykutatások szerint a választás esélyese – bár sok minden történhet még két év alatt. A legfőbb kérdés például az lesz, hogy Donald Trump vagy Ron DeSantis lesz a republikánusok jelöltje – nem kizárható, hogy értékrendbeli, világnézeti szempontból a magyar jobboldal DeSantissal még Trumpnál is jobban járna.
Nem szabad elmenni azonban két – magyar szempontból – fontos ország mellett sem, ahol az előző választások óta fagyosabb a kapcsolat: Csehország és Szlovákia. A magyar kormánypárt számára biztató lehet, hogy a cseh választások óta többen is kihátráltak Petr Fiala kormánya mögül, egyre rendszeresebb tüntetések vannak, így az sem kizárt, hogy előrehozott választásokat tarthatnak majd. A legfrissebb, szeptember eleji felmérések alapján Andrej Babis – Orbán szövetségese - pártja 30%-on áll, 5 ponttal megelőzve a kormánypártokat.
Szlovákiában már kevésbé van lehetőség egy csehországihoz hasonló fordulatra. Habár a jelenlegi gazdasági válságot a regnáló kormány nem túl biztatóan kezeli, illetve lemondások is történtek a 2020-as választások óta – így került a miniszterelnöki székbe a politikai tapasztalattal alig rendelkező Eduard Heger -, vélhetően 2024-ig aligha lesznek választások, ahol visszatérhetne Robert Fico, akivel a magyar jobboldal szövetséget alakított ki az elmúlt 10 évben. Szükséges hozzátenni, hogy a szeptember 14-i közvéleménykutatások szerint Fico pártja 4 százalékponttal egyébként is le van maradva Pellegrini szociáldemokrata pártjától.
Fentiek alapján az látszik, hogy Nyugat-Európát leszámítva a magyar jobboldal régiúj szövetségeseket találhat, stabilizálva ezzel a pozícióját mind itthon, mind Európában. Habár a lengyel kapcsolat a legfontosabb a V4 keretein belül, minél előbb szükséges megoldást találni a jelenlegi cseh és szlovák kormánnyal való kooperációra – újabb mozgásteret nyitva ezzel az Európai Unióban is. Mindemellett a svéd és olasz választások kimenetele erős ütőkártyát adhat a magyar jobboldal kezébe, ha ezen túlmenően a tengerentúlon is republikánus győzelmek fognak születni, vélhetően fellélegezhet a magyar kormány az elmúlt hetekben, hónapokban ért nyugat-európai támadások után. Előrevetítve továbbá nem elhanyagolható szempont, hogy a 2023-as lengyel választások ismét a PiS győzelmével záruljanak, ellenkező esetben újabb kihívás elé kerül a V4-ek együttműködése.
